Amennyiben valaki két dolgot össze szeretne hasonlítani, akkor fontos, hogy az almát valóban az almával helyezze egy mérlegre, máskülönben könnyen abba a hibába eshet, hogy téves következtetéseket von le, és olyan döntést hoz egy leendő beruházás kapcsán, melyet rövid időn belül megbánhat (rövidebb időn belül, mint ahogyan az elsőre képzelnénk).
Az a WPC, melynek négyzetmétere 130 lejbe kerül, egy Kínában gyártott és onnan behozott anyag. Egy 130 lejes egységár 109 lej + áfát tesz ki, azaz 22 euró + áfát. A Kínából érkező szállítmány konténeréért 12.500 dollárt kérnek, azaz négyzetméterre lebontva 10 dollárt, vagyis 9,42 eurót. Figyelembe véve, hogy ehhez még hozzáadódik egy legalább 10 százalékos haszonkulcs, megkapjuk, hogy a kínai termék maximális ára kb. 10,58 euró/négyzetméter kellene legyen.
Egy közepes minőséget képviselő WPC-profil négyzetméterének előállításához szükséges energia és polimer költsége 7 euróra tehető, ami azt jelenti, hogy a fára, a penészölő szerekre, az anti-UV anyagra, színezékekre, egyéb adalékokra és a munkadíjra 3,58 euró marad négyzetméterenként, és ekkor a termék a gyártónak még semmilyen profitot nem hozott. Ha mindehhez még az átlagos kínai fizetéseket is hozzászámoljuk (Kínában az ipari munkások nettó bére 800 dollár körül mozog), akkor az azt jelentené, hogy a kínai gyártónak ingyen kéne beszereznie az adalékanyagokat és a fát, mi több, a terméke még profitot sem termelt.
Erre az egészen alacsony árra tehát az egyetlen logikus magyarázat az lehet, hogy a gyártó a minőségi termékekben található polimernek legfeljebb felét használja fel, és a minőséget szavatoló adalékanyagok is hiányoznak a termékből, hiszen ezek már magukban többe kerülnének, mint a fa és a műanyag együttvéve.
Az ilyen minőségű termékek vásárlásának eredménye legfeljebb két éven belül kiütközik, amikor a 130 lej/négyzetméteres áron beszerzett padlózat repedezni kezd a nap hatására, a nedvesség miatt felpuffad, és a silány minőségű vagy a kelleténél kevesebb műanyag miatt a profilok deformálódni kezdenek. Magyarán szólva, az ügyfél kifizette a lerakási díjat és a szállítást is, viszont a "jutányos" áron beszerzett anyag csupán egyetlen nyarat bírt ki.
Hogy mi ebből a tanulság? Még mielőtt a pénztárcabarát megoldások mellett döntenénk, érdemes elolvasni a gyanúsan olcsó anyagra vonatkozó értékeléseket, és felvenni a kapcsolatot olyan személyekkel, akik az elmúlt két évben döntöttek a kedvezőbbnek tűnő ajánlat mellett.
Hasonlóan fontos elolvasni a viszonteladó által vállalt jótállási feltételeket is. A legtöbb esetben ugyanis a garancia nem terjed ki az időjárási viszontagságokkal és a nagy hőmérséklet-ingadozásokkal szembeni ellenállásra, legfeljebb azt vállalják, hogy a rovarok és a rendszeres tisztítás nem fognak kárt okozni az anyagban.
„Túl szegény vagyok, hogy olcsó dolgokat vásároljak” – nagy igazság van e mondatban. Vásároljunk okosan.
További információk a Bencomp által gyártott WPC-ről a lemn-compozit.ro oldalon.